Advent az eljövetel, és valami más is...

A karácsonyi ünnep közeledtével elkezdődik a nagy készülődés, amit úgy ismerünk, hogy az adventi időszak. Az adventi időszak folyamán már alig várjuk, hogy elérkezzünk az év egyik legszebb ünnepéhez. Mi is az advent? Az advent szó a latin "adventus Domini" kifejezésből származik, ami azt jelenti, hogy "az Úr eljövetele". Minden évben egy meghatározott napon kezdődik és négy hétig tart, magában foglalva négy vasárnapot. Szent András napjához (november 30.) legközelebbi vasárnapon veszi kezdetét és karácsonyig tart. Az adventi időszak a Szentestén ér véget, napnyugta után. Az advent a keresztény vallásban az Úr eljövetelére való felkészülés. Régen még bevett szokás volt, hogy ezen időszak alatt nem tartottak zajos mulatságokat, táncokat. Ez a szokás azonban a modern világban kikopott. Ilyenkor a liturgiákat a népszokások egészítették ki, hiszen ez utóbbi tette teljessé az emberek adventi ünneplését. Nagy népszerűségnek örvend az adventi koszorú, amely nem is olyan régi hagyomány, talán valamikor a 19-20. században kezdték el készíteni, és akkortájt terjedt el. A 19. században feljegyezték, hogy egy német evangélikus lelkész 23 gyertyát szerelt fel egy kocsikerékre és minden nap eggyel többet gyújtott meg rajta, pont az adventi időszak végére, azaz karácsonyra égett rajta az összes gyertya. A mai rohanó világban ez is egyszerűsödött, a koszorú már nem a teljes időszakra tartalmazza a gyertyákat, hanem csak négyet, talán a négy gyertya a négy vasárnapra utal, az adventi vasárnapokat jelképezve. Azonban más jelentéssel is bír, mégpedig hit, remény, öröm és szeretet. Ilyenkor több helyen, már advent első napjai előtt is megnyitják kapuikat az adventi vásárok szerte a világban. Szerencsésnek érezhetjük magunkat, mert Európa legszebb adventi vásárai a közelünkben találhatóak, úgy, mint Budapest, Bécs és Zágráb. Azonban aki nem teheti meg, hogy ezekbe a csodálatos városokba elutazzon, az itthon is megtapasztalhatja a karácsonyi vásár hangulatát, mert szinte minden megyeszékhelyen, kisvárosban hagyománnyá váltak már. A közelemben Pécsett, Harkányban és Siklóson. Ilyenkor állítják fel a települések a saját karácsonyfájukat, az úgynevezett "mindenki karácsonyfáját" és ilyenkor díszítik fel a települések főutcáit, tereit is. Én megpróbálom mindig kiélvezni ezt az időszakot, mert pillanatok alatt elrepül. Karácsony közeledtével előtérbe kerülnek a jótékonysági akciók, a rászorulóknak való gyűjtések és az adományozás. Ami dicséretes és helyes dolog, de általában miért a szeretet ünnepéhez közeledve ébred fel az adakozási kedv, a másnak való segítség nyújtás igénye, hogy tegyünk valamit önzetlenül érzése? Miért nem tesszük ezt egész évben? Ezt leírva, magam is szégyenkezem, mert nekem sem magától értetődő, de már jó úton vagyok. Azonban azt tapasztaltam, hogy az elesettnek néha, nem csupán takaróra, tartós élelmiszerre van szüksége, hanem egy jó szóra, vagy csak annyira, hogy elmondhassa a bánatát, a félelmeit. Ettől máris jobbá válik számára a világ. Szerintem alkalmanként, és nem az ünnepi időszakra gondolok, egy zacskó cukor, liszt vagy tészta névtelenül felakasztva a kerítésre vagy a kilincsre, van olyan értékes ajándék, mint a karácsonyi aranypapírba csomagolt meglepetés. Tudom, hogy nem lehet egész évben ünnep, de most nem is az egymás kölcsönös megajándékozására, hanem az önzetlenül eljuttatott adományra, segítségre gondolok. Az lehet egy kert felásása, a tűzifa felaprítása, egy bevásárlás, de bármi egyéb, csak lássuk meg környezetünkben, hogy éppen kinek, mikor van szüksége segítségre. Az adakozónak, a segítségnyújtónak ez sokkal nagyobb örömöt jelent, mint aki felé irányul. Hiszek benne, hogy életünk során ez kamatostól megtérül, ott és akkor, amikor nem is számítunk rá. Viszont el kell, hogy mondjam, nagyon nem értek egyet azzal, amikor celebek és politikusok, ellepik ilyenkor a közösségi médiákat, a nyomtatott sajtót, hogy hiúságukat kellő mértékben előtérbe helyezve számoljanak be arról, hogy micsoda jócselekedeteket tettek a "szeretet ünnepe" nevében. Utóbbiak nagyrészt közpénzen… Legalább ezt az ünnepet hagyják meg számomra természetes szépségében, és ne furakodjanak be a magánszférámba, mint ahogy tették és teszik minden lehetséges módon, már évek óta permanensen. Az ünnepi várakozás ideje alatt a gyertya meghitt fénye mindig megérint, táncoló lángnyelve melegséggel és szeretettel tölt el és hajlamos vagyok ilyenkor elérzékenyülni, amit nehezemre esik elismerni. Érzésem szerint ez a csodás ünnep az elcsendesedésről, a belső békéről, a meghittségről, a szeretetről szól. Gondoljunk azon embertársainkra, akiknek januárban és februárban is jól jön majd a segítség, akkor is jusson eszünkbe Pál apostol! Ezt a pár sort, talán nem is lehetne jobban zárni, mint Pál apostol levelével. Pál apostol első levele, annak is a 13. fejezete szól a szeretetről, amelyet a korinthusiakhoz írt. "A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik…" A fentiekben utóbbiról írtam. "A szeretet soha el nem múlik." Karácsonyhoz közeledve mit is lehetne ehhez még hozzátenni. "Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet." 

Ünnepi hangulatban 1. Cserháti Sándor: Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levele, Luther Kiadó, Budapest, 2008.