Mi a coaching?

Nagyon sokan, akik nem foglalkoznak coachinggal, hajlamosak úgy tekinteni rá, mint egy tréning fajtára, holott e két fejlesztő módszer a tréning és a coaching módszertanában eltér egymástól. Abban viszont megegyeznek, hogy mindkettő egymást támogató és kiegészítő humán erőforrás fejlesztési lehetőség. Azonban a coachingban nagyobb elmélyülésre van lehetőség és személyre szabott megoldások születhetnek. Ahány szakkönyvbe belelapoztam, mindegyikben más és más definíciót találtam a coachingra vonatkozóan. Sárvári szerint a "coaching módszertanilag egy speciálisan intenzív tanulási helyzethez kötött tanácsadási folyamat, amelynek eredményeképpen növekszik a szakmai kompetencia, megerősödik az önreflektív tanulás készsége, a rendszerszemléletű gondolkodás és a döntési hatékonyság." Ugyanakkor Kelló Éva könyvében, egy nekem szimpatikusabb megfogalmazás olvasható, hogy "a coaching segít felfedezni, kik vagyunk, hova tartunk, mit vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy oda jussunk és hogyan és elkísér azon a változáson, melyen addig végigmegyünk. A coaching az eredményekről szól, a továbblépésről, a változásról, a tudatosabbá válásról magunk és mások tekintetében és a felelősségvállalásról saját életünkért." Gyorsan és folyamatosan változó világban élünk, ahol a coaching is a változásról, azaz a kívánt változás eléréséről szól. Ehhez azonban szükséges mindkét fél közös megegyezése, hogy kellő bizalommal lépjünk rá arra az útra, amelyen aztán végig is megyünk.
A coachinggal kapcsolatos tanulásaim értelmezése ​

A coachinggal kapcsolatos tanulásaim értelmezése

Egy olyan témáról írok, amivel mélyebben Generál Péternél (PCC, AOEC Accredited Professional Executive Coach, GROW csoport) találkoztam. Ez a coaching. Az órán elhangzottak és az elvégzett gyakorlatok még most is elevenen bennem élnek. A látottak és hallottak elgondolkodtattak. Jelen pillanatban nem a megfelelési kényszer beszél belőlem, mert az írásbeli még szükséges ahhoz, hogy abszolváljam a tárgyat, hanem valami tényleg megérintett. Ezt igazán a gyakorlatok során tapasztaltam meg, amit egyszerre kíváncsiságként, élményként és egy jóleső belső érzésként tudok megragadni. Megéltem az órán azt, hogy teljes lényemmel tudtam magam átadni, kizártam a külvilágot és csak magamra, és a másik személyre fókuszáltam a figyelmem. Először minden feladatnál összpontosítottam, aztán hagytam, hogy az érzelmek is felszínre törjenek és akkor éreztem rá, hogy valójában mi is lehet az a coaching. Példának okáért, egy akvárium gyakorlat során, Péter volt a coachom, aki rövid idő alatt olyan érzelmi hullámvasútra ültetett, ami felszínre hozta a régóta magamba zárt emlékeket, az azóta is elvarratlan szálakat. Ezek szomorú emlékek voltak, de a beszélgetés után mégis könnyebbnek éreztem a teljes fizikai valómat. Furcsa, hogy ezt mondom, de egy filozófus, Descartes jutott evvel kapcsolatban az eszembe. Szerinte, ha valami minél egyszerűbb és világosabb, akkor annál jobban értelmezhető irányba visz. Descartes mindent megfigyelt, mindent szemrevételezett, mindent egyenként megvizsgált, semmit nem vetett el. Megállapítása, hogy ne akarjuk a megváltoztathatatlant megváltoztatni, ne akarjunk olyan dolgokat, amire nincs befolyásunk, csak egy valamit vagyunk képesek uralni, egy valami van a birtokunkban, ami csak és kizárólag a miénk, az pedig a saját gondolataink. A megközelítésével képessé vált "eltakarítani a laza földet és a homokot, hogy sziklára vagy agyagföldre bukkanjon." Megállapította, hogy van egy szilárd és biztos igazság, amit bármilyen bizonyításnak vetnek is alá, az megáll, ez pedig a gondolkodom, tehát vagyok. Az előbbi kitérő csupán azt támasztotta alá, hogy az emberi elme milyen csodálatos dolog. Benne van egész lényével. Tudatosan vagy akár tudattalanul is, de ott van. Valahogy a coachinggal is így vagyok…

Kommunikálni, de nem beszélni!

Nagyon érdekes számomra a coachingban, ami egyben az egyik sarokköve is, az aktív hallgatás. Ekkor nem beszélünk, csak hallgatunk és figyelünk, ami borzasztóan nehéz, mert mindenkinek van mondanivalója, ami számára fontosabb, mint a másik mondanivalója. Napjainkban azt tapasztalom, hogy mindenki szeret panaszkodni, de igazán senki sem kíváncsi rá. Ettől aztán frusztráltakká válnak, és még kevésbé figyelnek oda a másikra. Ahhoz, hogy coachként képesek legyünk aktívan hallgatni és teljes mértékben a másikra figyelni, szükség van arra a képességünkre, hogy a saját gondjainkat, problémáinkat kizárjuk, azaz, egyszerűen kiüresítjük a fejünket. Így elmondva egyszerűnek tűnik, de a gyakorlatban már sokkal nehezebb. Pedig ez nagyon fontos, mert csak ekkor vagyunk képesek arra, hogy teljes figyelemmel forduljunk ügyfelünk felé. A hétköznapokban a másik hogy létéről való érdeklődésre kapott válasz, általában a kérdezőben nem vált ki semmit. A kapott válasz legtöbbször el sem ér a kérdező tudatáig, mert a kérdés feltevésénél már nem is érdekelte a válasz. Igazán nem is figyelünk a másikra, de talán nem is akarunk. A coach viszont éppen ezt teszi, hisz "a jó hallgatás megtanulása a coach sikerének a feltétele." Sokan mit nem adnának azért, ha valaki csak figyelmesen meghallgatná őt. Ekkor jön a képbe a coach, aki tudja, hogy "a hallgatás magában foglalja a kíváncsiságot és az érdeklődést a másik személye és mondandója iránt. Ebből az érdeklődésből és kíváncsiságból fakadnak az ítélkezésmentes kérdések."
A ki nem mondott szó…

A ki nem mondott szó

Ha már az ítélkezésmentes kérdéseknél tartunk, akkor érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy mennyi feszültség van az emberekben. Gyakran elég egy kis szikra, egy ártatlannak tűnő mondat, hogy felszínre hozza az elfojtott problémát. Ami aztán olyan valakin csapódik le, aki talán nem is részese annak. Leggyakrabban azonban a párkapcsolatokban és a munkahelyeken érhető tetten. Mindkét esetben úgy teszünk, mintha nem is lenne, mert amiről nem beszélünk, az nincs is. Ez utóbbi leginkább a férfiakra jellemző, mert ez kódolva van a "férfineveltetésben". "A férfiaknak tiltották meg annak idején a panaszkodást, siránkozást, lelkizést. Bárki megfigyelheti, hogy egy esti veszekedés után a férfi sokkal gyakrabban ébred derűsen, mint a párja. Volt ideje megszabadulni a feszültségtől, és ezzel számára el is van intézve a probléma. Azonban a konfliktus okát, elkerülési módját és a mögöttes igényeket a férfi többnyire nem firtatja, vagyis nem végez igazi problémamegoldást." Amikor ezeket a sorokat elolvastam, akkor rádöbbentem, hogy én sok esetben hasonlóan kezeltem a problémáimat, és a párkapcsolatomban is inkább a feleségem volt a toleránsabb, megértőbb, empatikusabb és egyben a diplomatikusabb is, azaz okosabb. Visszaemlékezve egyes helyzetekre ő kezdeményezett beszélgetést, ő próbálta meg kideríteni a probléma valódi okát. Én magam is sok esetben nem mondtam el, nem hozakodtam elő a problémámmal, mert tartottam tőle, hogy gyengének tűnök, aki nem képes ezzel megbirkózni. Jobban érdekelt, hogy miként vélekedik rólam a környezetem, minthogy a saját dolgomat, a én problémámat helyezném előrébb, aminek megoldása minden másnál fontosabb. Az előzőekben szó volt róla, hogy amiről nem beszélünk az nincs is. A ki nem mondott szó olyan, mintha meg sem történt volna. Azonban a ki nem mondott szó belülről mardos, és állandóan ki kívánkozik, de általában nem engedjük. Hány és hány esetben tettem így, pedig mennyivel egyszerűbb lett volna őszintén elmondani, hogy mi a baj. Mennyivel jobb lett volna szembe nézni vele, mint együtt élni egy rossz érzéssel. Ehhez, hogy mindezt megtegyem, mentálisan nekem is fejlődnöm kellett. Először is el kellett magamat fogadni olyannak, amilyen vagyok, aztán tudatosan törekedni arra, hogy megváltoztassam a viszonyomat a környezetemmel. Ezáltal minden egyszerűbb lett, mert nem kell önmagamat ámítani, könnyebbé vált a kapcsolatfelvétel és a másokkal való tartalmas párbeszéd.

Coaching, ahogyan szembe jött velem

1. Kelló Éva: Coaching alapok és irányzatok, Akadémia Kiadó, Budapest, 2014
2. Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak, Agykontroll Kiadó, Budapest, 2001
3. F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam, Mérték Kiadó, Budapest, 2010
4. Sárvári György: A belső harcos útja, Sanoma Kiadó, Budapest, 2008
5. Törő Lajos: Tudományfilozófiai szöveggyűjtemény, René Descartes
6. Werner Vogelauer: Coaching a gyakorlatban, KJK Kerszöv Kiadó, Budapest, 2008